¸.•´¸.•*¨) ¸.•*¨)
(¸.•´ (¸.•´ .•´ ¸¸.•¨¯`•.•´*~

" A hold és a csillagok

Lomhán fordítom arcomat az égre,
Szememben csillan az ezüstruhás hold,
Fagyosan lángol, mint' bánatban égne,
Könnyezve magának ezer csillagot.

Magányos fáklya a sötét sírkertben,
Meddőn próbálja szórni a világot,
Halvány jelzőfény koromszín tengeren,
S kósza hajósok a csillag-virágok.

Néma harangtorony bús temetőben,
A végtelen ég magányát szenvedi,
Beteg sugárral keresztjeit festi.

Fájón néz körül élettelen mezőn,
Jeltelen sírok csupán a csillagok,
Holt lelkek ők s köztük én is egy vagyok. "

¸.•´¸.•*¨) ¸.•*¨)
(¸.•´ (¸.•´ .•´ ¸¸.•¨¯`•.•´*~


******** ********